Betlehemes játék Keviben és Buránysoron

Amikor még gyermek voltam, magam is gyakran házaltam karácsonykor. Vittük az örömhírt a családoknak. Ez még valamikor a hetvenes és nyolcvanas években volt. Az idősebbek tanítottak be bennünket, ők adták át nekünk a betlehemezés szokását, nekik pedig az ő szüleik. És ez így is volt rendjén.

Most mi tartunk ott, hogy tanítjuk a fiatalokat, és házalunk velük. Vagyis csak házalnánk, mert a világjárvány sajnos erre is rányomta a bélyegét. De meg sem fordult a fejünkben, hogy feladjuk ennek a különleges szokásnak a továbbéltetését. A betlehemi csillag üzenetét adjuk tovább ilyenkor, karácsony előtt. Elvisszük az örömhírt. Elvittük most is, csak egy kicsit másként, alkalmazkodva a körülményekhez és a lehetőségekhez. Buránysoron a Segítő Mária-szobor előtt, Keviben pedig a Móra István Művelődési Egyesület székháza előtt mutattuk be betlehemes játékunkat.

Mert úgy éreztük, szükségünk van rá, ahogyan szükségünk van arra is, hogy a lelkünkbe beköltözzön az ünnep hangulata és valódi üzenete. Látni a jászolban a kis Jézust, hallani az angyali hívó szót, tudni, hogy megszületik a megváltó; illetve érezni a gyermekek örömét, a várakozás reményteli pillanatát és átadni magunkat az ünnepnek – talán ez lehet a kevi és buránysori betlehemes játék valódi üzenete.

Perpauer Attila