Megérkezett a Mikulás!

A Mikulás minden évben december 6-án reggel érkezik meg a legkisebbekhez, titokzatosan lopva be az ajándékokat a kitisztított csizmáikba. Aki jó volt, annak cukorkát, almát, csokoládét tesz a lábbelijébe, aki pedig kevésbé volt az, annak csutkát, hagymát és virgácsot. Minden gyermek tudja jól, hogy már előző este ki kell tisztítani a lábbelit, mert piszkos, koszos cipőbe, csizmába bizony nem rakja bele a Mikulás az ajándékot.

Ez is egy csodálatos mese, a téli titokzatosság, a meglepetések és a várakozás öröméről. Mindenki szeret kapni és adni is. A felnőttek meghatódva figyelik az igazi gyermeki türelmetlenséget és a végtelennek tűnő kíváncsiságot.

A Móra István Művelődési Egyesület már több mint két évtizede megszervezi a Mikulás-várást. A Mikulás minden évben az egyesület nagytermébe érkezett meg, nevetve, kacagva és cukrot szórva a gyermekek számára. A járványügyi helyzet azonban, mint olyan sok mást, ezt is felülírta. Az idei Mikulás csendben hozta az ajándékait a kevi óvodásoknak és kisiskolásoknak, az iskola folyosóján és az óvoda előszobájában hagyott cipőkbe, csizmákba helyezve el ajándékait. Ám így is valódi öröm volt ez nemcsak a gyermekeknek, hanem a pedagógusoknak is, ugyanis adni öröm, akárcsak látni az önfeledt boldogságot.

„Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.”

(Devecsery László: Jön a Mikulás)

Perpauer Attila