A várakozás időszaka

Nem igazán szoktuk meg, hogy várakozzunk, hogy sorban álljunk. A jelenlegi helyzet azonban újra megtanít bennünket a türelmes várakozásra. Ádvent közeledtével, mint minden évben, idén is rá kellett döbbennünk arra, hogy a karácsony előtti négy hét arra figyelmeztet, tanít bennünket, hogy tárjuk ki a lelkünket, és figyeljünk oda jobban önmagunkra, illetve másokra is.

Ebben az időszakban, különösen most, a vírushelyzet fokozódását látva, még fegyelmezettebbeknek kell lennünk, még jobban oda kell figyelnünk embertársainkra! Meg kell élnünk, meg kell tapasztalnunk a várakozás örömét ahhoz, hogy a mindennapok nehézségeit is könnyebben át tudjuk vészelni. Mint a gyermekeknek, akiket bizony meg kell tanítani a várakozásra, hiszen most és azonnal akarnak szinte mindent, mert hát mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy azonnal akarjuk azt, amit kigondolunk magunknak, vagy amit mások kigondolnak nekünk.

Találjuk meg a lényeges dolgokat, válasszuk szét a lényegest a lényegtelentől, legyünk türelmesek! Valóban sort kell várni az üzletek előtt, a gyógyszertáraknál és sok egyéb helyen is, de ne zsörtölődjünk emiatt, inkább gondoljunk arra, hogy az ádventi gyertyát sem ádvent előtt gyújtjuk meg! Mindennek megvan a maga ideje. Nehéz alkalmazkodni, ám ha meg sem próbáljuk, akkor valóban nem is sikerülhet. A világjárvány negatívumait sajnos nap mint nap tapasztaljuk valamennyien, éppen ezért rendkívül fontos, hogy mi magunk indítsuk el a pozitív gondolkodást, amire talán keresve sem találhatnánk kiválóbb alkalmat az ádventi időszaknál. Türelem, másokkal való törődés és egy kis bizalom – csupán ezekre van szükség hozzá!

Így, ádventkor, illetve az ádventi időszakon kívül is legyünk türelmesebbek egymással és vigyázzunk jobban egymásra!

Perpauer Attila