Segítő Mária-szobor Buránysoron

Nem mindennapi alkalomra gyűltek össze a buránysori és környékbeli lakosok. Évekkel ezelőtt Szecsei Ervin megálmodta, hogy kellene egy Mária-szobor itt, Buránysoron, hogy legyen kihez fohászkodni, kitől remélni, várni a jót és kinek hálát adni.  Az álomtól a mai napig, mondhatnám, hogy rögös út vezetett, ám ez nem így történt.

Az idei év felgyorsította az eseményeket, hirtelen ránk szakadt a világjárvány, a bezártság, a tilalom, a korlátozások és más olyan események, amelyek nem megszokottak voltak közösségünk számára. Akkor is közösen vészeltük át az első hullámot, segítettünk egymáson, ki vásárolt, ki gyógyszert váltott, ki csak jó szóval bátorította embertársait.

A bezártság és a kiszolgáltatottság érzése meggyorsította Szecsei Ervin ötletének kivitelezését, Árvai Etelka és Perpauer Mária támogatásával beindult a szervezés, a közösség pedig egy emberként a Segítő Mária-szobor ügye mellé állt. Volt, aki anyagilag nyújtott segítséget, volt, aki felbecsülhetetlen értékű kétkezi munkával járult hozzá ahhoz, hogy az álom valósággá váljon.

Mert minden ember számít, mindenki fontos, akinek célja van az életben, mint ahogyan Kányádi Sándor költő fogalmazott:

„Építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja

ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat.

Mert nélkülünk nem loboghat újra a tűz! Ma lobog, lángol és él a nemzet!

Perpauer Attila