Húsz érem az országos bajnokságról, heten a válogatottban

Az országos bajnokság, mely tartományi bajnokság is volt egyúttal, rég nem látott tömegeket vonzott, hiszen mindenki „ki volt éhezve” a versenyzésre. Minikajakban 350-400 hajó állt rajthoz, és a zentaiak két 1. meg két 2. hellyel tértek haza, csapatban pedig a 4. helyen végeztek. A tartományi bajnokságon mindhárom éremből kettőt-kettőt szereztek a Tiszavirág tagjai, csapatban ezen a versenyen is 4.-ek lettek.

— A keskenyhajós országos négynapos őrület volt. Több korosztályban, főleg a pionírok és a serdülők között, öt-hat előfutamot tartottak, egyaránt kilenc versenyzővel. A négy nap alatt klubrekordot döntő, tizenhat érmet lapátoltunk össze, emellett nagyon értékes, 4., 5., 6. és döntős helyezéseket is elértünk, ami számomra ugyanolyan értékkel bír, mint az ezüst- vagy a bronzérem. Sok esetben századok döntöttek arról, hogy versenyzőim érmet szereznek-e, vagy a 4., 5. helyen zárják a futamot. Aranyérmet nyert a Berec Balázs, Kobrehel Tamás alkotta pionír-kajakpáros 1000 méteren, a Berec Balázs, Tóth Alex, Ladócki Csongor, Kobrehel Tamás alkotta pionírnégyes, szintén 1000 méteren, valamint Gere Katalin a serdülők kajak egyesének 1000 méteres versenyében. A három arany mellett öt ezüstöt és nyolc bronzot nyertünk. Csapatban a pionírok az 1., a serdülők és az ifik a 4., a felnőttek a 6. helyen végeztek, összesítettben pedig az 5. helyen zártunk. A tartományi bajnokságon hét arany-, négy ezüst- és tíz bronzérem a mérlegünk, összesítettben pedig az ifik a 2., a pionírok, a serdülők és a felnőttek pedig a 3. helyen fejezték be a viadalt — sorolta az eredményeket.

A nemzetközi versenyek közül a szegedi Olimpiai Reménységek Fesztiválján és a szintén Szegeden megtartott világkupán indultak a zentai kajakozók. Előbbin Nagy Mélykúti Elizabetta a šabaci Dunja Sarićtyal 1000 méteren az 5., 500 méteren pedig a 7. helyen végzett. A világkupán Barta Éva, Bedőcs Krisztinával párosban, 500 méteren a 14., négyesben 1000 méteren pedig a 8. helyen zárt. Marko Subotić is kivívta a világkupán való szereplés jogát, de betegség következtében kénytelen volt visszalépni.

A vírushelyzet miatt a költségeket próbálták minimálisra csökkenteni, mivel a bevételek sem úgy érkeztek, ahogy a korábbi években, így a nagyobb beszerzések és a pályázatok is elmaradtak. Az egyesület arra törekszik, hogy minél több úgynevezett átülős hajóról gondoskodjon azoknak a versenyzőknek, akik a minikajakból a keskenyhajóba ülnek át. Ez egy vízválasztó, hiszen ezeknél a tizenkét-tizenhárom éves fiataloknál még nem tudható, hogy megmaradnak-e hosszabb ideig ebben a sportágban, és a szülők nem is ruházhatnak be azzal, hogy saját hajót vásárolnak gyermeküknek. Sikerült beszerezni három átülős hajót, melyet két-három évig használnak a versenyzők. Ennyi idő elég arra, hogy kiderüljön, merre vezet tovább az útjuk.

A kellemes időjárásnak köszönhetően a Tiszavirág tagjai még a vízen edzenek, és egészen addig maradnak ott, amíg a feltételek ezt lehetővé teszik.

— Fontosnak tartom a szeptemberi-októberi időszakot, hiszen a rövid pihenő után ez egy előalapozó rész, amikor a technikán csiszolhatunk, több kilométert gyűjthetünk, és a hibákra is nagyobb figyelem jut. Naponta a vízen vagyunk, emellett az edzőteremben is dolgozunk, és futóedzéseket is végzünk, de utóbbi kettőt a felkészülés ezen időszakában még csak érintőlegesen műveljük. November 7-én megrendezzük a szokásos idény eleji fizikai felmérőnket, majd pedig nagyobb szerepet kap a fizikai felkészítés. Attól tartok, hogy a következő év is a vírus jegyében telik. Az idén hét zentai kajakos — Gere Katalin, Igor Subotić, Ladócki Ádám, Opauszki Péter, Nagy Mélykúti Elizabetta, Marko Subotić és Barta Éva — került be a válogatottkeretbe, amire korábban még nem volt példa. Éva és Elizabetta részt is vett egy-egy nemzetközi versenyen, míg a fiatalabbak a válogatott edzőtáborában készültek, számukra az idén nem szerveztek versenyt. Jövőre minden bizonnyal több lehetőséget kapnak, de április-május folyamán újfent bizonyítaniuk kell, hogy a válogatottban a helyük. Készülünk a tavaszi válogató versenyekre, amikor is majd eldől, hogy a nemzetközi szövetség milyen megmérettetéseket rendez 2021-ben — mondta Csaba, aki a Szerbiai Kajak-kenu Szövetség edzője is, majd hozzátette, hogy a hazai szakági szövetségben az elkövetkező néhány évben az eddiginél nagyobb hangsúlyt helyeznek az utánpótlás-nevelésre, aminek eredménye majd a 2024. évi párizsi vagy a 2028. évi Los Angeles-i olimpián mutatkozhat meg.

Nagy Mélykúti Elizabetta az országos bajnokság mellett az olimpiai reménységek versenyén is indult.

— Ahogy versenyző társaimnak, úgy nekem is nehéz volt a mögöttünk levő karanténidőszak. A téli felkészülés nagyon jól sikerült, sok izmot szedtem magamra, majd vízre mentünk, de jött a karantén. Bizonyos technikákkal próbáltam formában tartani magam, futottam, húzódzkodtam, különféle gumikkal edzettem. A válogató versenyen 1000 méteren 3. lettem, így részt vehettem a szegedi olimpiai reménységek versenyén, melyen Dunja Sarićtyal 500 és 1000 méteren álltam rajthoz. Nem mondom, hogy jól sikerült, én nem éreztem úgy, hiszen a rövidebb távon a 7., a hosszabbon pedig az 5. helyen értünk célba. Egy hét alatt kellett összeszoknunk, a felkészülésre ennyi idő állt rendelkezésünkre. Örülök, hogy részt vehettem egy ilyen rangos versenyen, tapasztalatszerzésnek teljesen megfelelt. Az országoson és a vajdaságin Gere Katával és Fenyvesi Jankával is mentem, és három érmet szereztem. A fő számom az 1000 méter, de 500-on is próbálom magam felhozni a többi versenyzőhöz — mondta Elizabetta.

Barta Éva a válogatott trebinjei edzőtáborában kezdte az évet. A legtöbb hibát sikerült kijavítania, és csak csiszolgatnia kellett a mozgásán.

— Engem nagyon megrázott a karanténidőszak. Egy hét elteltével szerencsére újra motivált lettem, otthon edzettem, próbáltam magam formában tartani. Az első versenyen a kvótaszerző Milica Starović mögött a 2. helyen végeztem, 3 másodperccel előzött meg, én pedig ugyanennyit javítottam az eddigi legjobb időmön. Elégedett voltam, annak pedig külön örültem, hogy párostársamat sikerült legyőznöm. Ezzel egyfajta bizalmi viszony jött létre közöttünk, amitől a párosunk még jobb lett. Az országos bajnokságon 500-on 3., 1000-en 2. lettem, ami annak is betudható, hogy a helyszínen négy napot sátorban aludtunk, egész este szólt a zene, pihenni sem nagyon lehetett. Nem akarok kifogásokat keresni, jövőre közelebb szeretnék kerülni a kvótaszerzőhöz. A világkupán Bedőcs Krisztinával a 14. helyen végeztünk. Amit lehetett, azt kihoztuk ebből a párosból. Nem tudom, a továbbiakban mi vár ránk, ez majd a megbeszélések után dől el. Négyesben Marija Dostanićtyal, Olivera Mihajlovićtyal és Dunja Stanojevvel a 8. helyen értünk célba. Ahhoz képest, mennyire fiatal a négyes, úgy érzem, jó időt mentünk. A továbbiakban is velük kívánok edzeni, versenyezni, szerintem van potenciál ebben a négyesben. 2021-ben szeretnék kijutni a kvótaszerző világkupára, és a lehető legjobbat kihozva magamból olimpiai kvótát szerezni az országnak. Az ötkarikáson való szereplés is a céljaim között van. Ha jövőre nem is sikerülne, de Párizsban mindenképp ott szeretnék lenni — mondta Éva.

A Tiszavirágban évről évre egyre magasabbra kerül az a bizonyos léc, de a páratlan szorgalomnak és a kiváló munkának köszönhetően mindig sikerül magasan átrepülni felette.

Tóth Tibor

(Hét Nap, 2020. november 10.)