A zentai Polyák Ilona még gyerekkorában, az apjától tanulta el a kukoricacsuhé kézműves használatát. Az apja esti iskolába járt, oda kellett süteményes tálat, szatyrot, küszöbtakarót készítenie, ennél többet nem is foglalkozott a dologgal. A kislánynak azonban megtetszett a csuhéval való munka. Azóta már betöltötte a 85. életévét, a csuhéból készült kézműves termékeivel pedig vásárlókat és zsűritagokat egyaránt elkápráztatta.
– A Zentai Gazdakör kézimunkaszakkörének tagjaként jártam kiállításokra, sok köszönő és dicsérő oklevelet kaptam, ami mind szép emlék. Gyakran díjaztak is. Szép munkákat viszek, sokszor voltam első helyezett. A zentai kézműves-kiállításokon szinte mindig ott voltam, de Vajdaság más településein és Magyarországon is gyakran megfordultam. Mindig is szerettem kukoricacsuhéból babákat, táskákat csinálni. Amikor gyerekkoromban elkezdtem ezzel foglalkozni, még ríttam is, ha nem sikerült valami. Nagyon meg kellett ahhoz kapaszkodni, hogy az így elrontott munkából mégis legyen valami. Vannak babáim, táskáim, tálkáim, kenyeres kosaram, süteményes tálam, csuhévirágom. Készítettem betlehemet karácsonyra, szív alakú falidíszt a szerelmeseknek Bálint-napra.
Ilona elmondta, hogy nagyon időigényes, aprólékos munkáról van szó, egy-egy táska vagy nagyobb kosár elkészítése több napig is eltart. Az igazán szép végeredményhez a hozzáértés mellett jó minőségű alapanyagra és nagy türelemre is szükség van. Többféle keret közül kell kiválasztani a megfelelőt. A csuhét le kell áztatni, ekkor pedig a megkezdett munkát addig kell folytatni, amíg az átvizezett alapanyag el nem fogy. Mindeközben magára a munkára is ügyelni kell.
– A fából készült keretekben a körkörösen bevert szögek tartják a helyén a csuhét. A szövésnek elég sűrűnek kell lennie, akkor lesz szép és tartós a végeredmény. Türelmesnek kell lenni, figyelni kell arra, hogy a szövés mindenhol egyforma legyen, és közben ne ugorjon le a munkadarab a szögről, és a szög se sértse föl az abroszt. Nagyon sokat számít, hogy milyen az alapanyag. A fiam gabonatermesztéssel foglalkozik, kukoricája is van, tőle kapom a csuhét, amiből dolgozok.
Ilona házában egy kis szoba kiállítóteremként működik. Az asztalon csuhéasszonykák csuhé kisbabákkal, a polcokon csuhévázák csuhévirágokkal. Táskák, kosarak, tálak, amit csak kukoricacsuhéból el lehet készíteni. Sokféle terméket elkészít, hogy bárki találhasson köztük olyat, amire szüksége van, vagy ami tetszik neki. Vannak visszatérő vendégei, akik már jól ismerik a munkáját, és időről időre betérnek hozzá, hogy megnézzék az újdonságokat, és válasszanak közülük valamit. A munkáiról a 024/811-660-as telefonszámom tudhatnak meg többet az érdeklődők.
Gruik Zsuzsa
(Magyar Szó, 2020. november 4.)