Az idei tanév sok kérdéssel, kétellyel, szorongással indult, legyen szó akár a diákokról, a pedagógusokról, akár a szülőkről. Mindhárom csoport esetében más nézőpontból közelíthetjük meg az oktatás és a jelenlegi helyzet kérdéskörét, a középpontba azonban ugyanazok a kérdések kerülnek így, egy hónap elteltével is: Hogyan alakíthatjuk a helyzetet, miként rendelhetünk alá mindent annak, hogy a diákok számára a körülményekhez mérten a legkedvezőbb feltételeket biztosítsuk a tanulás folyamatához? Meghozza-e a kombinált oktatás a várt eredményeket? Vajon érzik-e a tanulók annak a súlyát, hogy az online órák nem kevesebb, hanem több munkát igényelnek tőlük, mert a haladáshoz, az építkezéshez az önálló munkájukra is szükség van?
Az esetek többségében valószínűleg egyelőre még a középiskolások sem látják át igazán ennek az egésznek a fontosságát, az általános iskolások pedig a szülők segítsége és támogatása nélkül egészen biztosan nem, hiszen eleve kevesebb tapasztalattal rendelkeznek a tanulási folyamat eredményességét elősegítő mechanizmusok, illetve a különféle tanulási stratégiák módszereinek elsajátítása és alkalmazása terén.
Az elmúlt tanévekhez viszonyítva egy újabb kihívással is meg kell küzdenie a pedagógusoknak. Az osztálytanítók, az osztályfőnökök meglévő feladataihoz hozzáadódott egy újabb: Hogyan alakítsák ki az egyensúlyt, az összetartást, az együttműködést az osztályközösségen belül akkor, amikor az osztályok két csoportban, két külön tanteremben, más-más órarend szerint dolgoznak? A közösségi élmény, a kommunikáció, a jó légkör egyébként is elősegíti a tanulást, aminek fontossága a mostani előírások, a megváltozott iskolai élet mellett még inkább kirajzolódik. Éppen ezért hatványozottan oda kell figyelni olyan dolgokra is, amelyek az eddigiekben maguktól értetődőeknek számítottak. Ne felejtsük el ugyanakkor azt sem, hogy a tanárok számára egyáltalán nem könnyíti meg ezen feladat megoldását az online lét, sőt magát a tanári létet és jelenlétet sem, hiszen két fronton, megnövekedett feladatszámmal és egyre több elvárással kell megküzdeni, ami miatt talán joggal vetődik fel az a kérdés is: Vajon milyen szinten tartható fenn a minőség?
Az idei tanév első hónapja után megállapíthatjuk, hogy a kérdések száma és a kételyek mértéke továbbra sem csökkent az oktatási-nevelési folyamatban résztvevő egyik érintett fél esetében sem, éppen ezért a továbbiakhoz mindenekelőtt türelmet és kitartást kívánok mindenkinek!
Máriás Ildikó