Kellő kíváncsisággal megfűszerezve

A Zentai Gimnáziumban a törökkanizsai Kovács Dorinát választották a generáció diákjának. Az általános iskolát Törökkanizsán fejezte, és onnan került Zentára, ahol a gimnáziumi évek alatt kibontakozott szorgalma, tehetsége, rátermettsége. A mosolygós lányt a középiskolai évekről, tapasztalatairól, terveiről kérdeztük.

– A generáció diákjának választottak. Hogyan élted meg a gimnáziumi éveket és hogyan fogadtad az elismerést?
– Nagyon nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a generáció diákja lehettem. Középsuliba járni sokkal egyszerűbb, mint azt nyolcadik végén sokan gondolják. Egyik nap követi a másikat, egyik hónap után jön a másik. A gimis évek amilyen hosszúnak tűnnek szeptember elején, olyan gyorsan el is múlnak, majd hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy ott vagyunk a negyedik osztály végén és azt kívánjuk, bár lenne még néhány hónap, amelyet eltölthetnénk a gimi falain belül. Számomra legalábbis ilyen sebtében múltak el a gimis évek.

– Milyen mértékben tárták fel előtted a világot, mennyire készített fel, illetve adott alapot a továbbtanuláshoz a Zentai Gimnázium?

– Úgy gondolom, hogy a Zentai Gimnázium nagyon jó alapot adott a továbbiakhoz. Az általam is választott általános szakon a természettudományi és a társadalmi tantárgyak egyenlő figyelmet kapnak, így a nyelvek és a tudományok terén is van lehetőség a fejlődésre. Megfelelő odafigyeléssel, kíváncsisággal és szorgalommal nagyon sok mindenre megtaníthat a Zentai Gimnázium.

– Kinek ajánlanád ezt az intézményt?

– Mivel a gimiben az általános szakon kívül társadalmi és természeti szak is választható, így jóformán az összes diák megtalálhatja a számára legkedvesebb irányt. Habár ilyen szakok megtalálhatóak a legtöbb suliban, van valami, ami ezt az intézményt számomra különösen értékessé teszi – Zenta. Én ugye Törökkanizsáról származom, és a középiskola idejére költöztem Zentára, és az itt töltött idő során napról-napra jobban beleszerettem a városba. A zentai Tisza-part hangulata és meghittsége, már csak az utcákon sétálva is kellemes érzés töltött el. Azonban azóta sem tudom eldönteni, hogy a gimi szerettette meg velem Zentát, vagy pedig Zenta a gimit. Igazából mindegy is, hiszen ugyanaz az eredménye: mindkettőt imádtam.

– Melyek voltak a kedvenc tantárgyaid?

– Nagyon nehéz lenne akár egyet is kiemelni a tantárgyak közül, amelyek különösen kedvesek lettek volna számomra. A maga módján mindegyik különleges és érdekes volt, ami legtöbbször a tanároknak volt köszönhető. Mindig próbáltak izgalmas órákat tartani, és érdekességeket megemlíteni a kötelező tananyagon felül. Így hát, ahogyan kedvenc tanárt, úgy kedvenc tantárgyat sem tudnék megnevezni…

– Voltak-e nehézségeid ebben a négy évben?

– Sokféleképp értelmezhető a nehézség kifejezés. Voltak-e nehéz ellenőrzők? Voltak. Nehéz volt-e hétvégén felelésre tanulni lustálkodás helyett? Az volt. Nehéz volt-e beilleszkedni az osztályba? Az volt bizony. És még sorolhatnám… Azonban egyik sem olyan hatalmas akadály, amelyen én, vagy bárki más ne tudna túljutni a kellő akarattal. Visszagondolva pedig még annyira sem tűnik számottevőnek ez a néhány apróság.

– Hol folytatod a tanulmányaidat, és miért választottad azt az irányt?

– A tanulmányaimat a Zentai Gimnázium után a Szegedi Tudományegyetemen fogom folytatni (maradok a Tisza mentén), fogorvostudományi szakon. Nagyon szép lenne azt mondani, hogy már kisgyermekként fogorvos akartam lenni, és azóta kitartottam emellett, ám nem így volt. A biológia és a kémia az elmúlt években különösen érdekelni kezdett, így abban biztos voltam, hogy valami olyat szeretnék tanulni, ami kapcsolódik hozzájuk. Végül a fogorvostan nyert. Az, hogy mennyire az én pályám, majd kiderül, addig pedig minden tőlem telhetőt megteszek.

– Mi az életfilozófiád, hogyan tekintesz a jövőbe, és hol képzeled el az életed?

– Nincsenek pontosan meghatározott terveim a jövőre nézve. Nem tudom, hogy hol szeretnék élni. Lehet, hogy visszatérek valamelyik Tisza menti kisvárosba, az is előfordulhat, hogy Magyarországon maradok. Minderről fogalmam sincs. Túl sok váratlan lehetőség keresztezi az utunkat ahhoz, hogy mindig mereven kitartsunk egy-egy döntés mellett. Annyi a dolgunk, hogy nyitottak legyünk minden szembejövő lehetőségre. Ugyanúgy nyitottnak kell lennünk az emberek felé is, beszélgetni, ismerkedni, merni kell megtenni az első lépést valaki felé, mert később nagyon hálásak lehetünk saját merészségünkért. Ugyanakkor kíváncsinak kell lennünk mindenre, ami körülöttünk és a világban történik, mert csak így tudunk tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodni. Az én életfilozófiám tehát: kíváncsiság, nyitottság, merészség.

Homolya Horváth Ágnes

(Magyar Szó, 2020. augusztus 20.)