Barátsággal és kitartással

Örök dilemma, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás. Így van ez a sportban is: vajon úgy kell jó eredményt elérni, hogy előbb a markunkat tartjuk, és fűt-fát ígérünk, vagy szépen csendesen el kell kezdeni dolgozni, hogy aztán az állhatatos munka meghozza a gyümölcsét, és a magasabb szint fenntartása érdekében segítséget kérni. Nyilván ez utóbbi a szimpatikusabb mindenkinek, épp ezért kell kalapot emelni az előtt a féltucatnyi zentai tekézőnő előtt, akik négy évvel ezelőtt gondoltak egyet, bejelentkeztek a szerbiai I. ligába, serényen tették a dolgukat, aminek eredményeként a következő idényben már a legrangosabb itthoni versenyfokozatban, a Szuperligában szerepelhetnek majd.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a ligában a bajnoki címet a nagykikindai Radnički szerezte meg, de a bánátiak objektív okok miatt nem akartak a Szuperligában játszani, így a tőlük csak egy ponttal lemaradt zentaiak – Savić Panić Mirjana csapatkapitány, Tóth Szilvia, Lecsei Svetlena, Sós Beáta, Csapó Stella, Pakaški Divna, Skenderović Ivana, Manevska Mirjana, Kovcs Éva, Menyhárt Gabriella – éltek a lehetőséggel.

A szép sikerről a csapatkapitányt kérdeztük, aki immár szakdiplomával a zsebében az edzési teendőket is ellátja.

Csodának azért nem nevezhető, hogy Zentán egy jó női csapat is összejött, hiszen a sportágnak óriási hagyománya a városban, a prímet azonban mindig a férfiak vitték. Most fordult a kocka: a férficsapatnak már csak a halvány szikrája maradt meg, az ország egykoron egyik legjobb csapata most az utolsó versenyfokozatban szenved, ti viszont négy év alatt kiharcoltátok a Szuperligát. Mi vezetett idáig?

– Elsősorban a barátságot és a kitartást emelném ki. Sok mindenről lemondtunk, a lányok odaadóan, egyként harcoltak a csapatért, rendszeresen edzettünk, s közben mindennel, többek között a pénztelenséggel is meg kellett küzdeni. De egy volt a cél, s az állhatatosság meghozta a gyümölcsét. Hangsúlyoznom kell, hogy véleményünk szerint meg is érdemeltük a feljutást, mert ugyan a Radnički lett a bajnok, de a szettpontok alapján mi voltunk messze a legjobbak a ligában. Úgy vélem, egyszerűen megértünk arra, hogy a Szuperligában játsszunk.

A koronavírus miatt fura helyzetben vagyunk, s bár a teke nem kimondottan a közeli kontaktusról szól, mégis csak június derekától engedték meg, hogy befejeződjenek a ligák. Számotokra ez a helyzet jelentett-e akadályt?

– Persze, hiszen volt két hónap kiesés, amikor rendszertelenül edzettünk, s ez sok, mert ennyi szünet gyakorlatilag egyik versenyévben sincs. Ez a szituáció a kicsiket érintette a legjobban, mert azzal is eldicsekedhetünk, hogy hat kislány látogatja az edzéseket, s már az első versenyükön is túl vannak.

Ezzel valóban dicsekedni lehet, hiszen nemcsak Zentán, de az egész országban, sőt talán még a világon is baj van az utánpótlással a tekében. Hogyan sikerült ezeket a fiatalokat verbuválni?

– Természetesen a felnőttcsapatban szereplő játékosok lányai jöttek le legelőször, de lassan mások is felismerték a lehetőséget, megtetszett nekik a teke, és már egy éve szorgalmasan edzenek. Nincs kétségem afelől, hogy őszre az ő ligájukban helyt fognak állni.

A Szuperliga erősebb fokozat. Kell-e erősíteni a csapatot?

– Látványos erősítésről nem lehet beszélni, de Milosav Sanela és Bálint Hajnalka személyében lesz két új játékosunk. Úgy tartom, hogy a meglévő felállással kényelmesen meg tudunk kapaszkodni a legmagasabb rangfokozatban. A mostani erőviszonyokat tekintve a Szuperligában nagyjából a 7. hely lenne a reális. Optimisták vagyunk tehát, de ha nem így lenne, be sem jelentkeztünk volna.

Zentának további két szuperligás csapata van. Nektek mire lenne szükségetek?

– A magasabb versenyfokozat több pénzt igényel, hiszen nem csupán a felnőttcsapatról van szó, hanem kötelező módon a gyerekcsapat versenyeztetéséről is, akiknek összesen nyolc fellépésük lesz. Ez nem kevés kiadás. Óriási szerencsénk, hogy Jakšić Hilda igazgatónő jóvoltából már négy éve a Severtrans ingyen szállít bennünket, amit ezúttal is meg szeretnénk köszönni. Ez rengeteget jelent, de talán a Szuperligában ez már magában nem lesz elég, így szeretnénk, ha az új helyzetet a község is méltányolná.

Amikor a férfiak a Szuperligában vitézkedtek, tele volt a csarnok piciny lelátója, hangos szurkolás ment minden itthoni meccsen. Nincs kétségem, hogy őszre így lesz ez ismét. Mikor játsszátok majd a meccseket?

– Az itthoni meccseket szombaton 16 órától játsszuk majd, de a Facebookon lehet majd erről informálódni. És igen: szeretettel várjuk a szurkolókat, örülünk, ha majd buzdítanak bennünket!

Fel van tehát ismét adva a lecke a zentai vezetőknek, újra három olyan csapat van a városban, amely a legmagasabb szinten játszik. Reméljük, nem lesz ezzel baj, hiszen a választási kampány idején valamennyi párt kiemelt helyen emlegette a sport fontosságát, sőt olyan szórólapot is láttunk, amely az elvégezendő feladatok között a tekeklub felújítását irányozta elő. Hajrá, lányok, hajrá, önkormányzat!

Laták István

(Magyar Szó, 2020. július 9.)