Dobermannok Felsőhegyen
Amikor házi kedvencekről beszélünk, többnyire aranyos kis szőrmókokra gondolunk, akiket kedvünkre szeretgethetünk, és akik farkukat csóválva (vagy éppen dorombolva) adják tudtunkra, hogy jól érzik magukat a társaságunkban. Többségünk talán nehezen tudja elképzelni, hogy ennek a képnek egy dobermann is tökéletesen képes megfelelni, pedig ezek a kutyák nemcsak erőt sugároznak, de a mindennapokban hű társunkká is válhatnak, akik 30–40 kilójukra ügyet sem vetve, boldogan telepednek az ölünkbe, és árasztanak el bennünket szeretetükkel. Mladen Jerotijević, a felsőhegyi Sculptor’s Dobermann Kennel tulajdonosa csaknem tíz éve foglalkozik dobermannok tenyésztésével.
Mladen egészen fiatalon ismerkedett meg a fajtával, amikor Újvidéken kapcsolatba került az egyik legismertebb tenyészettel. Gyorsan megkedvelte a fajtát, hiszen ezek a kutyák erőteljesek, határozott föllépésűek és bátrak, de eközben rendkívül barátságosak is, és megbízható társat jelentenek a mindennapokban:
Ahogy egyre jobban megismerte a kutyákat és a fajta jellegzetességeit, hamarosan azt is eldöntötte, hogy amint lehetősége lesz rá, választ egyet magának.
Európában a dobermannok elfogadott színe a fekete vagy a barna, mindkét esetben élesen körülhatárolt rozsdavörös jegyekkel. Mladen első dobermannja barna volt, és az Ahil nevet kapta. Ekkoriban még lakásban éltek, de azt mondja, a nagy testű kutya nem sínylette meg az udvar hiányát:
– A tapasztalat azt mutatja, hogy a dobermann kis lakásban is otthonosan érzi magát, ha lehetősége van a mindennapi aktív testmozgásra. Ettől függetlenül talán mégis az az ideális számukra, ha nagy udvarban élhetnek.
Amikor néhány évvel később a család egy felsőhegyi kertes házba költözött, egyértelmű volt, hogy házi kedvencük is lesz. Előbb Negró, egy fekete kankutya érkezett hozzájuk, őt pedig Menta, egy barna lány követte:
– A kan dobermann nagyon energikus, és rendkívül kíváncsi természetű, szereti fölfedezni maga körül a világot. Szüksége van arra is, hogy sok időt töltsön vele a gazdája. A lánykutya nagyon jól kiegészíti őt: családcentrikusabb és sokkal türelmesebb. Ők ketten jelentették az első lépést afelé, hogy végül megalakuljon a kutyatenyészet.
Mladen dobermannjai rendszeresen megjelennek kutyakiállításokon is. Már az első kutyákat is benevezték, és sok időt és energiát fektettek a fölkészítésükbe, hogy szép eredményeket érjenek el. A befektetett munka meghozta a gyümölcsét, mindkét kutya számos díjjal tért haza a kiállításokról.
A filmekben sokszor agresszív harci kutyákként ábrázolják a dobermannokat, így terjedhetett el róluk az a tévhit, hogy valójában veszélyes fenevadak. Pedig nem erről van szó:
– Valóban bátrak és magabiztosak, de rendkívül jól taníthatók. Fontos nekik megtanítani, hogy mit szabad és mit nem, és azt is tudniuk kell, hogy mit várunk el tőlük. Az ingerküszöbük közepes, vagyis nem ijednek meg egykönnyen, és nem támadnak az első bosszúságra. Munkakutyaként is alkalmazzák őket, például a rendőrségnél. Mi a kutyáinkat alapengedelmességre tanítjuk, és megvan a tenyészvizsgájuk is, vagyis minden olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amire egy elsőosztályú dobermannak szüksége van.
Mindezek mellett a kutyáik azokkal az egészségügyi tesztekkel is rendelkeznek, amelyek a fajta szempontjából elengedhetetlenek, és azt is igyekeznek elősegíteni, hogy a dobermannjaik mentesek legyenek a fajtára jellemző genetikai eredetű megbetegedésektől. Olyan életmódot igyekeznek biztosítani számukra, ami lehetővé teszi, hogy sokáig és kitűnő egészségi állapotban éljenek.
Mladen úgy látja, hogy ebben a munkában a fejlődés lehetőségét a folyamatos tanulás és az együttműködés biztosítja. Az ő együttműködő partnere a világszerte elismert magyarországi Tahi-réme dobermann-tenyészet, amely 1983 óta működik sikeresen:
A család három kisiskolás gyereke is sok időt tölt a kutyákkal. Izgalmas számukra, hogy hogyan zajlik a kiállítás, és a mindennapi kutyagondozásból is szívesen kiveszik a részüket. Mivel egészen kicsi koruktól dobermannok veszik őket körül, az évek során szépen megtanulták, hogy hogyan kell velük viselkedni, hogyan kell őket gondozni. Családtagként tekintenek a kutyákra.
Sokakban fölmerülhet a kérdés, hogy nem veszélyes-e egy ilyen nagy testű, harcias kutya a gyerekekre, de Mladen szerint megfelelő odafigyelés mellett nem lehet baj:
– Ezek a kutyák határozottak és dominánsak, mégis kifejezetten figyelmesek tudnak lenni a gyerekekkel. Egyértelműen alkalmasak arra, hogy a legkisebbek is társként tekinthessenek rá. De semmiképpen sem szabad elfelejtenünk, hogy akármilyen barátságosak és szeretetteljesek is, mégiscsak kutyákról van szó. A gyerekeknek meg kell tanítani, hogy hogyan viselkedjenek velük, és az is fontos, hogy a kiskutyák már születésüktől fogva sokat legyenek a közelükben.
Az ő kutyatenyészetükben a kiskutyák mind úgy nőnek föl, hogy mind a gyerekek, mind a fölnőttek sokat veszik őket kézbe. A gyerekek sokat simogatják, szeretgetik a kölyköket, amikor pedig már szaladnak, akkor sokat játszanak velük. A korai szocializáció nagyon fontos, mert ez teszi lehetővé, hogy az innen kikerülő kutyák ismerjék és szeressék a gyerekeket maguk körül.
De a biztonságot természetesen nem lehet a kutyákra és a gyerekekre bízni:
– Felnőttként nekünk kell rá odafigyelnünk, hogy a gyerekek biztonságban legyenek. Meg kell őket tanítani arra, hogy mik a kutyával való együttélés biztonsági szabályai, és felügyelnünk kell őket. Ugyan a dobermann nem a legkönnyebben kezelhető kutyafajta, de biztosan állíthatom, hogy amennyiben elegendő időt és energiát fordítunk rá, akkor nagyszerű társsá válik.
Aki dobermannt szeretne, annak tisztában kell lennie azzal, hogy ennek a fajtának nagyon nagy a mozgásigénye és a társaság iránti igénye is, emellett oda kell figyelni az életkörülményeire és a táplálására is:
– Mivel a dobermann rövid szőrű fajta, a hideg időszakban mindenképpen szüksége van egy szélvédett, száraz, melegebb zugra. A leginkább a gazdája mellett érzi jól magát. A kiegyensúlyozott táplálás a csontjai, a fogazata és a szőre miatt is nagyon fontos.
A kiskutya megfelelő szocializációja is elengedhetetlen ahhoz, hogy később egy szófogadó, hű barát váljon belőle, ezért már az első oltások fölvétele után érdemes megismertetni a család tevékenységeivel, és bemutatni neki a barátainkat. Ha így teszünk, akkor később ismerősként fogja őket üdvözölni.
Mint azt Mladen elmesélte, a dobermannokról érdemes tudni, hogy eredetileg azért tenyésztették ki őket, hogy elfogják a rágcsálókat. Innen ered a fülük és a farkuk vágása, amire azért volt szükség, hogy a rágcsálók ne haraphassanak bele, és így a kutyák ne szedjenek össze olyan fertőzéseket, amelyek gyógyulása egy antibiotikumok nélküli világban szinte kizárólag a szerencsén múlott. Ma már sok országban tiltják a fül és a farok csonkolását. De a dobermannok természete még őrzi a múltat: szívesen kergetik meg az ismeretlen kisállatokat. Így aki dobermannt tart házi kedvencként, az biztos lehet benne, hogy a kutya minden idegen macskát elzavar a háztól. És hogy akkor mi lesz a család kedvenc cicájával? Mladen szerint a dobermann megtanítható arra, hogy a saját macskát ne bántsa, és ha elegendő időt szánunk az összebarátkoztatásukra, akkor jól ki fognak jönni egymással.
Arra is érdemes odafigyelni, hogy mikor kerül a dobermann az új gazdájához:
– Mindenképpen olyan időszakban kell magunkhoz venni, amikor sok időt tudunk vele tölteni. A legjobb, ha még kölyökkorukban kerülnek a családhoz, így az új környezetben szocializálódhatnak. A kölyökkutyák szertelenek, és akárcsak egy kisgyerek, ők is szeretik megismerni maguk körül a világot: amit lehet, a szájukba vesznek, húznak-vonnak, és a szobatisztaságot is időbe telik megtanulniuk. Már csak ezért is fontos, hogy ebben az időszakban sok időt tudjunk szánni az új kiskutyára. Ha ekkor szoros kapcsolatot sikerül vele kialakítanunk, akkor később különösebb nehézségek nélkül élhetünk vele együtt.
Akinek még nincs tapasztalata kiskutya nevelésével, annak érdemes kikérnie a tenyésztő vagy más szakember véleményét, és megfogadnia a tanácsokat. A nevelési problémákat ugyanis sokkal könnyebb idejekorán megelőzni, mint a későbbiekben orvosolni.
Gruik Zsuzsa
(Magyar Szó, 2020. június 7.)