Érték(t)rend

Iskola, tanár, diák és szülő. Egy olyan bűvös kört alkotnak, amelynek nagyon sokan részesei vagyunk, a jelenlétünk erőteljessége azonban eltérő benne. A különféle helyzetektől függően azonban összességében valószínűleg ugyanannyira fontos valamennyiünké.

Mint azt mindannyian tudjuk, az iskola oktató és nevelő intézmény. De vajon napjainkban megtartható-e a két tevékenység közötti egyensúly? Megtartható-e mindez egy olyan időszakban, amelyben eleve felborult nemcsak a jól megszokott egyensúly, hanem maga az értékrend is? Az online oktatás időszaka alatt az általános iskolás diákok esetében kétségkívül jelentős mértékben megnőtt a szülők jelenléte a tanulási folyamatban, sőt, némiképp meg is változott a szerepkörük, aminek következtében a tanítási folyamatnak is aktív részeseivé és ezáltal fontos elemeivé váltak. Felvetődhet azonban a kérdés, hogy a tanulási folyamat kizárólag az oktatás során valósul-e meg, vagy ennél jóval mélyebbre hatoló részét képezi a mindennapjainknak.

A felnőtté válás folyamatában természetesen a felvetés második része igazolódik be. A szülők és a tanárok párbeszédét figyelve gyakran észlelhető az a nézeteltérés, hogy kinek a feladata a diákokat nevelni, illetve – erősebb kifejezéssel élve – megnevelni. A válasz nagyon egyszerű: mindkét félnek egyformán. Az intenzitásban ugyan lehet eltérés az egyik vagy a másik fél részéről, viszont csakis az adott helyzetre vonatkozóan. A másik ember tisztelete, a párbeszéden, az egymás meghallgatásán alapuló beszélgetés, a biztató szavak jelenléte, az önzetlenség, a munkára való nevelés mind-mind olyan értékek, amelyekre egyre kevésbé figyelünk oda, és amelyek talán kissé meg is koptak napjainkban. Helyükbe az önzőség, egymás ledorongolása, kicsúfolása, a sumákolás lépett, ez a trend. Éppen ezért fontos az, hogy mi, felnőttek ne az egymásra mutogatással foglalkozzunk, hanem egymást támogatva és kölcsönösen tisztelve abba fektessünk minél több energiát, hogy a diákoknak, a kis emberpalántáknak megmutassuk azokat az értékeket, amelyekre a szüleink és a nagyszüleink tanítottak bennünket, illetve amelyek ezen túlmenően arra is felhívják a figyelmet, hogy az oktatás és nevelés szétválaszthatatlanul egybeforrnak egymással. A célunk ugyanis nem lehet más, mint az, hogy a fiatalok is felismerjék, a valós értékeknek, nem pedig a trendeknek kell mértékadóknak lenniük számukra.

Máriás Ildikó