Vajdaságban is nemzetközi trendekkel lehet érvényesülni
Hangya Zsolt és Szeles Gábor, azaz Hansol és No Else neve az elmúlt években egyre több zenekedvelő számára vált ismerőssé, hiszen ami a két zentai fiatal DJ-nek és producernek egy-egy házibulival és mixszel indult, az idővel saját kiadóvá (Guesswhat Recordings) és bulisorozattá (Guesswhat Showcase), a nyári fesztiválokon pedig saját színpaddá nőtte ki magát.
December végén aztán a lemezlovasok újabb oldalukat mutatták meg a zentai sportcsarnokban rendezett Beats/Minute (BPM) elektronikus zenei rendezvény életre keltésével. A két fő szervező olyan nemzetközileg elismert fellépőket csábított a Tisza menti városba, mint amilyen DJ Budai, Marko Nastić vagy Mladen Tomić, a helyszínen pedig mintegy ezer fős tömeg szórakozott. Gábort és Zsoltot a buli után új tapasztalataikról és ambícióikról kérdeztük.
Az emberek nagy része bele sem gondol abba, hogy egy-egy komolyabb esemény megszervezése mekkora munka. Nektek ez volt az első nagyobb saját rendezvényetek. Mit gondoltok, ideális esetben mennyi időre van szükség egy zenei történés összehozásához?
Hangya Zsolt: – Változó, és nagyon sok mindentől függ. Elsősorban nem mindegy, hogy egynapos vagy háromnapos rendezvényről van szó, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a háromnaposhoz háromszor annyi idő kell. A BPM bulit szeptemberben kezdtük el szervezni, így 3-4 hónappal mindenképpen számolni kell. Természetesen, a mi esetünkben azért volt így, mert tényleg az alapoktól, a nulláról kezdtük. Előtte nem voltak megfelelő kapcsolataink, soha nem csináltunk még csak hasonlót sem, ezért nehézkesen indult.
Szeles Gábor: – Ha valaki a nulláról kezdi, rögtön adódik 5-6 tennivaló, amit el kell intézni. Később ezekkel már nem kellene vesződni: ilyen például a hangosítás, a sank, a kiszolgálás, és akkor még nem is beszéltünk a bonyolult jogi háttérről. Kicsit vicces, de a legkevesebb gond valóban a fellépők foglalásával volt. Most, hogy adottak a bejáródott körök, tehát tudjuk, hány részből tevődik össze egy ilyen jellegű esemény, már jóval rövidebb idő alatt is megoldanánk a szervezést, véleményem szerint egy hónap elég lenne.
A feladatokat felosztottátok egymás között, vagy mindent közösen intéztetek?
H. Zs.: – A szervezésben a legnagyobb előnyt az jelentette, hogy gyerekkorunk óta ismerjük egymást Gáborral. Szinte hihetetlen, de még csak komolyabb összeszólalkozás sem alakult ki közöttünk. Elfogadtuk egymás véleményét. Egyszer egyikünknek támadt jó ötlete, a következő alkalommal a másik fél állt elő valami egyedivel.
Sz. G.: – Az egyedüli terület, amelyen tényleg felosztottuk a feladatokat, az a meghívott DJ-kel való kommunikáció. De egyébként mindkettőnknek teljes rálátása volt a nagy egészre, és együttműködtünk.
Hogyan értékelitek a bulit? Milyenek a visszajelzések?
H. Zs.: – A buli részével maximálisan elégedett vagyok. Az csak egy dolog, hogy mi hogyan látjuk, de a fő fellépők véleménye az, ami igazán számít, ezek pedig mind pozitívak. Főleg Mladen Tomić lepett meg, aki elmondta, hogy Szarajevóban és Banjalukán lehetetlen, hogy regionális nevekre akár fele ennyi embert elcsábítsanak. Az, hogy ezt Zentán sikerült összehozni, nem csak a mi érdemünk, de az elmúlt években nyilvánvalóan mi is hatottunk erre a közegre egyéb bulisorozatainkkal. A szervezésről azt mindenképpen el kell mondani, hogy sajnos az utolsó hetekben olyan ügyeket intéztünk, ami nem a mi hatáskörünkbe tartozott volna.
Sz. G.: – Nagyon ritka az, hogy este 21 órakor elindul egy buli, ami reggel 5-ig tart és semmiféle fennakadás nincs. Főleg ekkora embertömegnél. Az ég adta világon semmilyen incidens nem volt. Az előadók részéről végtelenül pozitívak a visszajelzések, de egyértelműen negatívat senkitől sem hallottunk. Építő jellegű kritika természetesen akad, főként a hangerővel és a fényekkel, a fényerősséggel kapcsolatban, de ezek olyan észrevételek, amiket mi is tudomásul vettünk, és legközelebb javítunk az említett részleteken.
A BPM zenei rendezvény egyik különlegessége az volt, hogy egy személyben voltatok DJ-k és fő szervezők is, azaz ha akartátok, ha nem, egyszerre több dolgot csináltatok. Mit gondoltok, ebben az egyre inkább szűkülő vajdasági közegben ez jelentheti a jövőképet, vagy ez lehet a kijelölt útirány?
H. Zs.: – Olyan környezetben élünk, amelyben egyszerűen muszáj több lábon állnia az embernek. Azt hiszem, pont Mladen Tomić mondta azt egyik interjújában, hogy nem baj, ha csak DJ akar lenni valaki, de akkor el kell fogadnia, hogy a lokális szintnél nincs tovább. Én azért szeretek többfelé mozogni, mert nincs olyan, hogy felértem a csúcsra. Mindig van hova fejlődni.
Sz. G.: – Sokan pont itt buknak el a zene világában, hogy csak egy dologgal törődnek, holott ma már nem elég csak zenélni. Bulikat kell szervezni, arculatot tervezni, zenéket csinálni stb. Igazából ezek már nemzetközi trendek is egyben, hiszen a technikai eszközök mindenkinek adottak, ma sokkal többen vágnak bele egy ilyen kalandba, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. Ha csak egy-két dolgot csinál valaki, abban világklasszisnak kell lennie, hogy megéljen belőle.
A sikeres rajt után felmerül a hova tovább kérdése. A folytatás nyilván magától értetődő, de mégis milyen elképzelés mentén tervezitek a következő eseményeket?
H. Zs.: – Ki kell emelni – és nem mellékes dolog –, hogy a BPM decemberi partyját mi nagyrészt saját zsebből fizettük. Zenta önkormányzata sokat segített, de első alkalommal nyilvánvalóan nehéz szponzorokat magunk mellé csábítani, mert azt sem tudják, mi fán terem a rendezvény. Ami egyelőre biztosnak tűnik, az a BPM év végi időpontja. Mindemellett természetesen folytatjuk a Guesswhat Showcase nevű rendezvénysorozatunkat a környékbeli szórakozóhelyeken, ezzel kapcsolatban pár újdonságra is számíthatnak a techno kedvelői.
Sz. G.: – Vannak konkrét elképzelések a fellépőkre és a kialakítani kívánt koncepcióra egyaránt, de ehhez egyrészt tisztában kell lennünk az anyagi keretekkel, másrészt pedig egyelőre nem is szeretnénk mindent elárulni a jövőbeli eseményeinkről, maradjon ez titok.
Fehér Miklós
(Magyar Szó, 2020. január 24.)
Fotó: Birkás Krisztián