Új év, új élet!?
Új év, új élet, szoktuk mondani az év utolsó napjaiban, amikor arról gondolkodunk, milyen fogadalmakkal vágjunk neki az új esztendőnek. Igaz, mindezt egyre kisebb lelkesedéssel tesszük, mind kevésbé bízva a csodákban, hiszen az évek hosszú során szerzett tapasztalataink sok esetben arra világítanak rá, hogy a körülöttünk lévő dolgok, bármennyire is szeretnénk, nem változnak, vagy legalábbis nem olyan mértékben, ahogyan azt mi szeretnénk.
De talán nem is a külvilág változásaira kellene koncentrálnunk akkor, amikor változásokra vágyunk, amikor úgy érezzük, jó lenne, ha másként alakulnának a dolgok, mint ahogyan alakulnak. Ennél ugyanis sokkal fontosabb, hogy mi magunk változzunk, mi magunk kezdjünk el olyan útra térni, amely az álmaink megvalósítása felé vezet bennünket.
Azért ugyanis, ami velünk történik, elsősorban mi magunk vagyunk felelősek. Még akkor is, ha olykor bizony sokkal könnyebb másokat okolnunk azokért a dolgokért, amelyek velünk történnek. Persze, vannak olyan pillanatok az életben, amikor úgy érezzük, mindenki összefogott ellenünk és minden ellenünk dolgozik. Ilyenkor azonban nem szabad belefeledkeznünk az önsajnálatba, hanem erőt kell merítenünk valamiből, ami fontos számunkra, vagy valakiből, aki fontos számunkra, és lépésről lépésre haladva ki kell törnünk a nehézségek hálójából, majd erőt kell vennünk magunkon, hogy végre elinduljunk valami felé, ami fontos nekünk, amiben megvalósíthatjuk önmagunkat, amiben kiteljesedhetünk.
Mindezen folyamatoknak a kulcsa azonban, bármilyen nehéz is felismernünk és elfogadnunk, bennünk van, ahogyan magának a változ(tat)ásnak a kulcsa is. Vannak, akiket az újévi fogadalmak hozzásegítenek a céljaik eléréséhez, mivel egyfajta támpontot, vagy ha úgy tetszik, megerősítést jelentenek számukra, a többség azonban nem nagyon hisz bennük, helyettük inkább a saját döntéseiben, illetve azok erejében hisz, ugyanis úgy véli, ha valamit eldönt, akkor azt fogadalmak nélkül is megvalósítja. Ehhez persze tudatosság is kell, amihez nélkülözhetetlen az, hogy ismerjük önmagunkat, illetve a saját erősségeinket és gyengeségeinket, amihez pedig az kell, hogy sokat foglalkozzunk önmagunkkal és a saját személyiségünk fejlesztésével.
Akár így, akár úgy tekintünk ezekre a kérdésekre, nem kell megijednünk attól, hogy az új év kezdetén olyan célokat tűzzünk ki magunk elé, amelyek kimozdíthatanak bennünket a komfortzónánkból, hiszen ezáltal tudunk fejlődni, és ezáltal tudunk mindig egy lépéssel előbbre jutni. Ez pedig – ismétlem – elsősorban rajtunk múlik, hiszen nemcsak a cselekedeteinkért, hanem a gondolatainkért is mi magunk vagyunk felelősek, pontosan úgy, ahogyan az is rajtunk múlik, hogy a jót akarjuk-e meglátni a minket körülvevő világban, vagy a rosszat. Jómagam igyekszem az előbbire törekedni, és ezt kívánom mindenki másnak is 2020-ra!
Máriás Endre