A birkózósport csak nyerhet az akadémiával!

– Úgy gondolom, hogy a birkózóakadémia létrehozásának híre az egész birkózósport számára óriási örömhírként kell, hogy szolgáljon, hiszen emlékszem, hogy akkoriban, amikor mi elkezdtük a sportolói pályafutásunkat, annak ellenére, hogy itt, Szerbiában még szó sem volt ilyesmiről, Magyarországon magunk is megismerhettük ennek a rendszernek a pozitívumait, aminek kapcsán egyértelműen leszögezhető, hogy egy ilyen akadémia nagyon sokat segíthet abban, hogy a felnövekvő generáció tagjai közül minél többen a birkózósport közelében maradhassanak és még inkább a birkózásra koncentrálhassanak, nem elhanyagolva természetesen a tanulást sem, ugyanis az is rendkívül fontos kell, hogy legyen a fiatalok számára. Összességében tehát úgy vélem, hogy az akadémia létrehozása nemcsak a vajdasági birkózósport számára, hanem az egész Vajdaság számára is igen nagy előrelépést jelenthet majd.

Hogyan látod, mennyiben könnyítheti majd meg az akadémia a birkózással foglalkozó fiatalok érvényesülését?

– Már maga az edzői stáb is sokat segíthet majd nekik abban, hogy jobban tudjanak fejlődni, hiszen nem mindenkinek adatik meg az, hogy komoly szakmai múlttal és számottevő tapasztalattal rendelkező edzőkkel dolgozhasson együtt. Emellett minden valószínűség szerint az is nagymértékben segíti majd a fejlődésüket, hogy számos hozzájuk hasonló kvalitásokkal rendelkező edzőpartner lesz a közvetlen közelükben, hiszen minden bizonnyal több helyről is érkeznek majd fiatalok az akadémiára, aminek köszönhetően új barátságok is születhetnek közöttük. Ilyen szempontból tehát talán egy egész éven át tartó edzőtáborhoz is lehetne hasonlítani az ott folyó munkát, amelynek hatékonysága remélhetőleg a fiatalok eredményeiben is megmutatkozik majd.

Magad is eljátszottál már a gondolattal, hogy mennyivel lett volna könnyebb, illetve könnyebb lett-e volna elérni azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt évek során elértél, ha már akkor is lett volna egy hasonló akadémia Vajdaságban?

– Igen, annak ellenére, hogy talán nem én vagyok a legjobb példa erre, hiszen én olyan szempontból nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy már tizenhat éves koromban a felnőtt válogatottal mehettem edzőtáborozni. A legtöbb fiatalnak azonban ez nem adatik meg, hiszen sokan egészen tizennyolc–húsz éves korukig nem jutnak el komolyabb edzőtáborokba. A birkózásban ugyanakkor rendkívül fontos az, hogy az ember minél több ellenféllel találkozzon, minél több vetélytárssal összemérje a felkészültségét és eközben minél több tapasztalatot szerezzen, olyanokat, amelyeket azután a különféle megmérettetéseken is kamatoztatni tud. Éppen ezért nagyon hasznos lehet majd az, ha a legtehetségesebb gyerekek már az általános iskolai tanulmányaik befejezése után egy ilyen akadémiára kerülhetnek, ahol minden feltétel adott számukra ahhoz, hogy megfelelőképpen fejlődhessenek. Mindezzel ugyanis az egész vajdasági, illetve szerbiai birkózósport is csak nyerhet.

Egy ilyen akadémiának nyilvánvalóan fontos feladata a tehetséges fiatalok felkutatása és folyamatos támogatása. Hogyan látod, milyen kvalitásokkal kell rendelkeznie egy fiatalnak, aki sikeres birkózóvá szeretne válni?

– A legfontosabb talán az, hogy kitartó legyen, ugyanis egy nagyon nehéz sportágról van szó. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy ha valaki annyira megszereti, mint például én, akkor az egy idő után már nem a nehézségeit látja, hanem sokkal inkább a szépségeit. Minden fiatalnak azt ajánlom, hogy ha teheti, foglalkozzon akár birkózással, akár bármilyen más sporttal, hiszen minden sport nevel, felkészít az életre. A birkózásra ez hatványozottan érvényes, hiszen az ember nagyon sok nehézséggel találja szembe magát, amelyeket a lehető legjobban kell megoldania, és ezt azután az élet egyéb területein is kamatoztatni tudja. Úgy gondolom tehát, hogy a birkózásban nemcsak a tehetség fontos, hanem az is, hogy az ember kitartó legyen, és minden tőle telhetőt megtegyen a sikerért, ugyanis csakis ilyen módon válik képessé arra, hogy kimagasló eredményeket érjen el.

Ezeken a nehéz pillanatokon, amiket említettél, élsportolóként milyen dolgok tudják átsegíteni az embert?

– Erre nem könnyű egyértelmű választ adni, hiszen mindenki esetében más és más dolgok tudnak segíteni. Mégis úgy gondolom, hogy az ember elsősorban a saját környezetéből, vagyis a családjából és a barátaiból tud erőt meríteni. Egy akadémián talán ez is könnyebb, hiszen ha az ember azt látja, hogy a körülötte lévők is ugyanúgy edzenek, mint ő, nekik is ugyanolyan nehézségekkel kell megküzdeniük, mint neki, vagy ha esetleg azt érzi, hogy ha a körülötte lévők nagy eredményeket érnek el, akkor talán ő maga is képes lehet azokra, akkor az is fontos motivációs erőt jelenthet számára ahhoz, hogy kitartson és egészen addig küzdjön az álmaiért, amíg el nem jön az ő ideje.

A csapattársaiddal együtt jelenleg is a szeptemberi kazahsztáni világbajnokságra készültök. Hol tart a felkészülésed, egyáltalán milyen célokkal utazol a megmérettetésre?

– A közelmúltbeli bulgáriai alapozást követően Zentán voltunk egy felkészítő edzőtáborban, ahonnan Grúziába utaztunk egy felkészülési versenyre, ahol ezt követően tíz napon át edzőtáborozunk. A felkészülés jól halad, jó hangulatban folyik a munka, úgyhogy azt hiszem, minden adott ahhoz, hogy jó eredményt érjek el. A világbajnokságon a legfontosabb célom az, hogy éremért birkózhassak, és ezáltal kiharcolhassam az olimpiai részvétel lehetőségét, hiszen mivel az előző olimpia nem úgy sikerült számomra, ahogyan szerettem volna, mindenképpen szeretnék ott lenni és javítani 2020-ban Tokióban.

Máriás Endre

(Magyar Szó, 2019. augusztus 12.)