Ez a szobor nem az a szobor

A legtöbben Rézi néni szobraként ismerjük a zentai zöldségpiac és a Magyarországról hozott termékek piaca közötti átjárón található faszobrot. A zentai piac még ma is a város központjában áll, jellegzetes mezővárosi hangulatot kölcsönözve a városnak. Itt kapott helyet a szobor, amely egy fejkendős asszonyt ábrázol, karján kosárral, kezében bottal – az ő alakját azonosítják a zentaiak Rézi nénivel. Pedig a 2008-ban Puskás Ferenc szobrászművész által elkészített, és a zentai Kommunális és Lakásgazdálkodási Közvállalat által finanszírozott szobor nem Zenta legismertebb piaci kofáját ábrázolja.

Puskás Ferenc hangsúlyozta, hogy ő nem Rézi néniről mintázta meg a szobrot, és nehezményezte, hogy a zentaiak olyasmit gondolnak bele a munkájába, amit ő határozottan elutasít.

– A kofák maguk előtt tartják a kosarukat, nem pedig a karjukon, ráadásul nem ilyen kis kosárral járnak. A bevásárló néninek a karján van a kosár, ilyen asszonyt faragtam én is. Egy közülünk, zentaiak közül, aki nem árulni, hanem bevásárolni megy a piacra, még az is lehet, hogy épp Rézi nénihez. De róla még akkor sem mintázhattam volna a szobrot, ha akarom, hiszen nem is ismertem.

A szobor létrehozásának oka az volt, hogy Puskás a kommunális vállalattal együttműködve szerette volna feldíszíteni a piacteret.

– Az elképzelés az volt, hogy ne egy ismert zentai személyiséget, ne egy meghatározott személyt jelenítsünk meg, hanem a népből valakit, aki akárki lehet közülünk. Tehát egy, a tájunkra jellemző személyről képzeltünk el egy szobrot.

A kommunális vállalat magát megnevezni nem kívánó munkatársa hozzátette, hogy az Árpád utcában ki kellett vágniuk néhány szép, jellegzetes törzsű platánfát. Mivel sajnálták volna, ha a fa tüzelőként végzi, megkérték Puskást, hogy alkosson valamit belőle. Kettejük barátsága nélkül talán soha nem jött volna létre ez a szobor.

– Én szobrászként látom a fában azt, ami benne van, és erről le tudom szedni a fölösleget, hogy mások is láthassák azt, amit én. Ebben a fában a bevásárló asszony alakját láttam, az egyik kis kidudorodásból például kiskosár lett – tette hozzá Puskás.

Mindezek ellenére makacsul tartja magát a tévhit, hogy a fejkendős asszony, ha nem is magát Rézi nénit, de legalábbis egy piaci kofát ábrázol. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a szobor létrehozása előtt már fölmerült, hogy emléket kellene állítani akár Rézi néninek, akár minden piaci kofának. Juhász Attila, aki a város korábbi polgármestereként maga is sokat tett a zentai hagyományok megőrzéséért, elmondta, hogy nemzeti hősök híján Zentának az egyszerű kisemberekre kell emlékeznie.

– Nem szabad hogy nyomtalanul eltűnjenek ezek a dolgok, nem szabad elfelejtenünk a régi, ránk jellemző foglalkozásokat, így a fejkendős, piacra járó asszonyokat sem, akik a mezővárost mezővárossá tették.

Hozzátette, hogy ha a Rézi nénit ábrázoló szobor létrejön, azt a piacnak arra a pontjára helyezik, ahol az asszony árulta a portékáit.

A zentaiak fejében, úgy tűnik, összekavarodtak az emlékek: amikor a bevásárlását intéző asszony faszobra megjelent a piacon, azt szinte mindenki Rézi nénivel, a legismertebb helyi kofával azonosította.

Gruik Zsuzsa (Magyar Szó, 2019. január 23.)

(Fotó: Gergely József)