Népi fürdők a Kárpát-medencében
Vándorkiállítás nyílt a fürdő- és közösségépítő kalákák 2001 óta tartó történetéről a Zentai Alkotóházban. A téma, melyet bemutat a kiállítás, többéves múltra tekint vissza, hiszen 17 éve zajlanak fürdő- és közösségépítő, valamint fűzépítő kalákák szerte a Kárpát-medencében az Ars Topia Alapítvány és a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda szervezésében. A kalákázás az évek folyamán mozgalommá nőtte ki magát, egyre több ember csatlakozott hozzá. Ilyenkor sokan, önkéntesen dolgoznak együtt, szerszámot ragadva, időt és energiát nem sajnálva, hogy egy-egy népi fürdőt megmentsenek, újjáélesszenek.
– A kiállítás esetében a Magyarkanizsa községhez tartozó Zimonjićot, vagyis Ilonafalut fontos megemlíteni, ahol megvalósult a Baráthok kútja projekt. Amikor az önkéntes munka révén egy-egy gyógyfürdő újraéled, az fantasztikus dolog. A kiállítás tulajdonképpen a Kárpát-medencében megvalósuló projektnek az egyik végeredménye. Egyik célja az, hogy felhívja a a természetjárók, a természet közelében élők figyelmét arra, mennyire fontos környezetünk, annak védelme, szebbé tétele. Másrészt összekapcsolja a közös munkát az egészséggel, a vízzel mint az életnek a forrásával – mondta Hugyik Richárd, a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ igazgatója, aki örömét fejezte ki, hogy ez a projekt megvalósulhatott, és most vándorkiállításon mutathatják meg, mennyi értéket rejt a kalákázás.
Vajdaságban ez a második ilyen kiállítás, és terveznek továbbiakat is, ugyanakkor remélik, hogy nemcsak Magyarkanizsán, hanem akár Zentán vagy Zenta község területén is sor kerül ilyen kalákára.
– A kaláka 2001-ben indult, amikor Székelyföldön kataszterbe vettük a forrásokat. Lakossági falufórumokon tárgyaltuk meg, hogy ezeket újra kellene állítani, rendbe kellene hozni. Akkor jött az elhatározás, hogy a helybéli emberekkel együtt, közös munkával valósuljon meg a fejlesztés, önkéntes munkában. Visszanyúlva őseink építkezéséhez, kalákamunkában megcsináltuk a lázárfalvai fürdőt. Azóta minden évben versengtek a települések, hogy hová menjen ez a mozgalom, hol adjanak ennek otthont – mondta Kovács Attila, az Ars Topia Alapítvány önkéntese, aki arról is beszélt, hogyan néz ki egy kalákázás.
– Általában 60–70 ember érkezik az anyaországból, akiket a helyiek befogadnak. Élelmet biztosítanak számukra, állják az építőanyagot, amiért cserébe a csapat a szaktudását és fizikai munkáját adja. Tájépítészek, építészek dolgoznak együtt, akik tíz nap alatt értéket teremtenek a helyiekkel együtt. Fontosnak tartjuk, hogy minél több helyre eljussunk, hiszen nemcsak az értékmegőrző szerepe nagy a mozgalomnak, hanem a közösségépítő ereje is.
A január 25-éig megtekinthető zentai kiállítás minden munkanapon 9-től 18 óráig várja a látogatókat. Az alkotóházhoz a kulcsot a Városi Könyvtárban lehet elkérni. Tanárokat, diákokat külön nagy szeretettel várnak, sőt a pedagógusoknak arra is lehetőségük van, hogy órát tartsanak a kiállítótérben.
A kiállítás az Ars Topia Alapítvány, a Wemsical Serbia és a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ együttműködésében valósult meg.
Szabó Nóra (Magyar Szó, 2019. január 17.)