Két testvér, akik a művészetek közötti átjárhatóságban hisznek

Újabb kiváló hangulatú nyilvános beszélgetést tartottak ma este a zentai BeeHome Közösségi Házban, ahol Oláh Dóri képzőművész és Oláh Tamás dramaturg, rendező voltak a Példakép(p) című rendezvény vendégei.

A vendégek a beszélgetés kezdetén a művészetek közötti átjárhatóság fontosságát hangsúlyozták, kiemelve, úgy vélik, egyre inkább elmosódnak a határok a művészetek területén megnyilvánuló tevékenységi körök között, amire – ahogyan fogalmaztak – mindkettejük tevékenysége kiváló példát jelent. Dóri kifejtette, pont azon a határmezsgyén érzi magát igazán jól, amelyen jelenleg tevékenykedik, hiszen szabadúszó grafikusként dolgozik, ami kevésbé művészi, mint a képzőművészet, viszont művészibb, mint a szó szoros értelemében vett grafikusság, és ez – mint mondta – sokkal többet ad számára, mint amennyit az egyik vagy a másik külön-külön adhatna. Tamás hozzátette, úgy véli, sok esetben kifejezetten jó az, amikor a határok átjárhatókká válnak, hiszen mindez sokféle kísérletezési lehetőséget nyit meg az alkotók előtt. Mint mondta, úgy véli, az ő generációjuk tagjai számára mindez már sokkal inkább magától értetődőnek tűnik, mint a korábbi generációk tagjai számára, amire több példát is felhozott.

A siker kérdésköre kapcsán mindketten a belső sikerélmények fontosságára hívták fel a figyelmet, ugyanis szerintük az, hogy mások is elfogadják, vagy esetleg kifejezetten jónak is tartják azt, amit csinálnak, ugyan rendkívül fontos, a belső sikerélményekhez képest mégis másodlagosnak tekinthető. Tamás úgy fogalmazott, amikor az ember úgy érzi, hogy megtalált valamit, mivel a hosszas keresési folyamat végén ott van egy olyan eredmény, amelyre büszke lehet, akkor azt valódi sikerélményként éli meg, még akkor is, ha mások esetleg kevesebbre értékelik, mint amennyit neki jelent. Dóri hozzáfűzte, neki elsősorban azok az apró sikerek fontosak, amelyek akkor érez, amikor valamit pontosan úgy tud megalkotni, ahogyan azt megálmodta, hiszen ettől maga a munkafolyamat is élvezhetővé válik számára. Mint mondta, ha mindezt a szakma is elismeri, az óriási pluszt jelent, ám még ennél is többet ad az, ha a teljesen laikus szemlélő észreveszi benne azokat az apró finomságokat vagy éppen poénokat, amiket egy-egy munkájában elrejt.

A példaképpé válás felelősségével kapcsolatban leszögezték, olyan szempontból nem érzik magukat példaképeknek, nem gondolják azt, hogy az az út, amit bejártak, másolható lenne, vagy esetleg bármiféle receptet jelenthetne mások számára, ilyesmiről ugyanis szó sincs. Szerintük mindenkinek meg kell találnia a saját útját, mindenkinek meg kell határoznia a saját céljait, mások útjából pedig legfeljebb erőt meríthet, motivációt szerezhet a saját céljai megvalósításához.

A zentai BeeHome Közösségi Ház Példakép(p) című nyilvános beszélgetéssorozata az Adai Színtársulat Kulturális Egyesület, az Intellektus Civil Szervezet és a TM-People International Kft. szervezésében, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Zenta Község Önkormányzata és Zenta Község Ifjúsági Tanácsa támogatásával valósul meg.

H. A.

(Vajdaság Ma, 2018. december 6.)