Jobbá tenni a világot

Idén is nagy sikerrel zajlott le a Dudás Kálmán Nemzeti Vers- és Prózamondó Találkozó, amit – jó szokáshoz híven – ezúttal is ádvent első vasárnapjához kapcsolódóan tartottak meg Bácsfeketehegyen, hogy ezáltal még ünnepélyesebb lehessen a találkozó hangulata.

Az előző években zsűritagként voltam jelen a rendezvényen, idén viszont felkészítőként szurkolhattam Nešić Máté kollégámmal a versenyzőinknek. A szeptemberben alapított vers- és prózamondó szakkörünk ugyanis az évad kezdete óta aktívan üzemel, és igazán jó látni, hogy ennek a kis csoportnak a tagjai, a piciktől kezdve, egészen a felnőttekig, milyen odaadással foglalkoznak a versekkel, és mernek bátrak lenni, kiállni mások elé, megpróbálva átadni nekik valamit mindabból, ami bennük van. A felkészítés során elsősorban abban próbálunk segíteni nekik, hogy értelmi és érzelmi szempontból is közelebb kerüljenek a szövegekhez, és ezáltal némiképp talán önmagukhoz is. Szavalóink számos versenyen vettek már részt, amelyeken nagyon szép sikereket értek el. Felléptek Zentán, Csókán, Udvarnokon és egyéb helyeken is.

A Dudás Kálmán Nemzeti Vers- és Prózamondó Találkozó azért játszik különösen fontos szerepet a verscsoport megalapításában, mert tavaly éppen ott fogalmazódott meg bennem, hogy foglalkozásokat kellene indítani Zentán olyan emberek számára, akik még értelmét látják annak, hogy irodalommal foglalkozzanak, és fontosnak találják azt, hogy különféle szövegek olvasásával vagy előadásával töltsék a szabadidejüket.

Idén a versenyen Elek Dabis Piroskáért, Farkas Kittiért, Farkas Hannáért és Galusz Áronért izgultunk. Hanna bronz, Áron pedig arany értékelést kapott! Gratulálok nekik, ugyanakkor gratulálok Piroskának és Kittinek, valamint az összes olyan kis szavalónknak, akik az elmúlt hónapok során részt vettek bármilyen versenyen, és akik energiát fektettek egy-egy szöveg életre keltésébe. Mert nem az a fontos, hogy díjazottak leszünk-e, vagy sem, hanem az, hogy mennyivel leszünk többek azáltal, hogy a magunkévá teszünk egy szöveget, és megpróbálunk lelket lehelni bele annak reményében, hogy ezáltal is egy kicsit jobbá tudjuk majd tenni a világot!