A tanító bácsi meg a szavalóverseny
Nehéz szavakat találni arra, mennyire jó érzés volt ma délelőtt néhány órára visszamenni a gyermekkoromba, és újra átélni a szavalóversenyek izgalmait. Annak köszönhetően nyílt erre lehetőségem, hogy zsűritagként részt vehettem a Thurzó iskolában harmadik alkalommal megtartott „Messzeringó gyermekkorom világa…” elnevezésű szavalóversenyen, amelyre összesen közel százötven általános iskolás diák jelentkezett, akiknek túlnyomó többsége elképesztően ügyes volt, amiért mindképpen dicséret illeti nemcsak őket, hanem a felkészítőiket is. Fantasztikus dolog, hogy napjainkban ennyi gyermeket meg tudnak mozgatni a versek!
Különösen fontos számomra ebben a versenyben az, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek, valamint a magyar nyelvet környezetnyelvként tanuló diákok számára is megmutatkozási lehetőséget kínál. A rendezvény után éppen Virág Gyuri emlékeztetett arra, hogy a KMV-n is van olyan kategória, amelyet a magyar nyelvet környezetnyelvként tanuló diákok számára hirdetnek meg, csak sajnos nem nagyon szoktak rá jelentkezni. Pedig milyen jó lenne! Kedves fiatalok, ha ti is így gondoljátok, adjunk lendületet a dolognak! Ha van olyan ismerősötök, aki szerb nyelven folytatja középiskolai tanulmányait, de a magyar nyelv is fontos szerepet játszik életében, szóljatok neki, hiszen ezzel mindannyian csak gazdagodhatunk! Csakúgy, mint magukkal a versekkel meg a versmondással!
A szavalóverseny kapcsán eszembe jutott egyebek mellett az a történet is, amikor elsős koromban Matykó Lajos tanító bácsi, miután már napokkal korábban összeállt az iskolai szavalóverseny mezőnye, a megmérettetés napján az egyik szünetben megkérdezte tőlem, hogy emlékszem-e az óvodából valamilyen versre. Emlékeztem, hogyne emlékeztem volna! Azokra mindenki emlékezni szokott. Aztán azt mondta, jó, akkor a következő órán menjek fel a kijelölt terembe, és mondjam el. Mivel izgulni nem nagyon volt időm, olyannyira jól sikerült, hogy továbbjutottam. Arra már nem emlékszem, hogy a következő fordulóban vagy fordulókban hogyan szerepeltem, de talán nem is annyira lényeges. Ez a momentum viszont máig megmaradt bennem, és azt hiszem, köszönettel tartozom érte egykori tanító bácsimnak, hiszen olyan úton indított el akkor, amelynek az elágazásai mind a mai napig fontosak az életemben.