A sportcsarnokban még aludni is lehet

Fehér Miklós · Egyéb · 2018.október 26.

Immáron második alkalommal volt szerencsém Zentán éjjel-nappal focizni. A versenyfutás apropóját tavaly a 2017, idén a 2018 perces foci szolgáltatta. Ha ennyiből nem derülne ki az esemény lényege, hát elmondom: 33 óra 38 percen keresztül csak a világ legnépszerűbb sportjáé volt a főszerep a zentai sportcsarnokban. A helyszínen több mint 250 játékos volt jelen, akik minden pillanatot a labdarúgásnak szenteltek. Barátaimmal együtt mi is így tettünk. Bár az első meccsünket kicsit álmosan játszottuk le 9 óra 40 perckor, akkor még eszünkbe sem jutott, hogy az igazi szenvedés később vár ránk. Az első csoportkört egy döntetlennel és 3 győzelemmel abszolváltuk a tabella élén zárva, így a sorsolás nekünk kedvezett: volt időnk aludni éjszaka. Hajnali 1-kor már ágyban is voltam, hajnali 5-kor már ugrottam ki, gyors reggeli, jéghideg víz az arcra az ébredés érdekében, majd vissza a pályára. Újabb mérkőzések, lélegzetvételnyi idővel a kettő párharc között. Aztán végre egy nagyobb szünet. Minden héten focizok a sportcsarnokban, de hogy ott még aludni is milyen kényelmes! A sarokba dobott táska a párna, a felső a takaró. A kedves „ébresztő” fél órával később pedig a csapattárs, aki csak csendben szeretett volna meghúzódni ugyanott, ahol én. Bár a második csoportkörben a címvédő és a későbbi döntős FC Vadak az utolsó pillanatban kifogott rajtunk, annyit megígértünk: jövőre visszavágó! (Ugyanakkor érdeklődnék, valakinek felesleges felfújható matraca nem bújt meg a padláson?)